Alkotók > Szabó István
SZABÓ ISTVÁN (rendező)

1938-ban született Budapesten. 1961-ban végzett a Színház- és Filmművészeti Főiskola filmrendező szakán, Máriássy Félix osztályában.
1962-ben Herskó János asszisztense volt a Párbeszéd című filmben. Első önálló rendezése a Balázs Béla Stúdió kebelében készült Koncert című rövidfilm volt 1961-ban, melyet a Variációk egy témára (1961), a Kegyelet (1961) és a Te (1962) című kisfilmek követtek.
Szabó Istvánnak a francia új hullám ábrázolásmódját és nyelvezetét a honi filmművészetben sikerrel adaptáló korai nagyjátékfilmjei lírai hangvételű, önéletrajzi ihletettségű munkák, melyek a személyességnek magyar filmben addig nemigen tapasztalt varázsával ajándékozzák meg a nézőt. Az Álmodozások kora (1964), az Apa (1966) és a Szerelmesfilm (1970) egyfajta trilógiaként értelmezhető, melyben a rendező ifjúságának legfontosabb témáit járja körül. Az Álmodozások kora komoly szakmai visszhangot kiváltó alkotás volt, Szabó második nagyjátékfilmje (Apa) pedig fél tucat díjat nyert rangos nemzetközi és hazai fesztiválokon: egyebek között a Locarnói Filmfesztiválon megkapta a zsűri különdíját, illetve a Magyar Filmszemlén a kritikusok díját, és a filmipar államosítása utáni időszak legjelentősebb magyar filmjeit csokorba gyűjtő ún. budapesti tizenkettő közé is beválasztották.
Szabó a Tűzoltó utca 25. című nemzedéki életrajz (1973) és a Budapesti mesék (1976) című filmköltemény után forgatja Bizalom című filmjét 1979-ben, mely pályafutása egyik csúcsát jelenti. Szemben a korábbi időszak mozaikszerű elbeszélés-dramaturgiájával, a Bizalom lineáris szerkezetű alkotás: a film két, a háború poklában egymás mellé sodródó ember kapcsolatát elemzi, kivételesen erős művészi intenzitású jelenetek és képek sorozatában.
1981-ben készül el Klaus Mann regénye alapján a különböző nemzetközi szemléken közel 20 díjat nyert Mephisto című alkotás, a nácik kiszolgálását visszautasítani képtelen, művészi értelemben tehetséges, de erkölcsileg "tehetségtelen" színész története. A film néhány évvel később két további történelmi darabbal (Redl ezredes [1984], Hanussen [1988]) bővült trilógiává. A történelmi témák után a rendező a Találkozás Vénusszal (Meeting Venus [1990]) és az Édes Emma, drága Böbe (1991) című filmekkel tért vissza a jelen problémáihoz. Következő munkájával viszont újra egy történelmi témát dolgozott fel: az Európa Filmdíjat nyert A Napfény íze (Sunshine [2000]) három generáción át követi nyomon egy magyarországi zsidó család sorsát. Szabó István 2001-ben Harvey Keitellel és Stellan Skarsgarddal a főszerepben készítette Ronald Harwood színdarabjából Szembesítés (Taking Sides) című filmjét, 2004-ben Annette Beninggel és Jeremy Ironsszal forgatta a Csodálatos Júlia (Being Julia) című filmet, mely számos díjat nyert, és Oscar-díj jelölésig juttatta főszereplőnőjét.

Szabó István eddigi pályája során több mint 80 nemzetközi díjat nyert munkáival: az Oscaron (Mephisto), három Oscar-jelölésen (Bizalom, Redl ezredes, Hanussen) és két Golden Globe-jelölésen (Redl ezredes, A Napfény íze) túl többek között megkapta a David de Donatello-díjat és a Brit Akadémia kitüntetését, továbbá négy alkalommal vehetett át díjat Cannes-ban és két filmjével nyert Ezüst Medvét Berlinben (Bizalom, Édes Emma, drága Böbe).