Szabó István : Koltai Lajos
Csányi Sándor : Tóth Ildikó : Pindroch Csaba : Eperjes Károly

BESZÉLGETÉS MAROZSÁN ERIKÁVAL (Magdaléna)

Valami mindenképpen közös Szabó Istvánban és önben: régen forgattak magyar filmet. Milyen volt újra itthon dolgozni? 

A forgatás légkörét az befolyásolja, hogy ki tartja össze a csapatot. Éppen Szabó személye miatt a forgatás csöndes, békés, nyugodt és feszültségektől mentes volt. A háttérmunka persze nem volt könnyű, mert rengeteg színész játszik a filmben. Elképesztően jó színészek vannak még a legkisebb szerepekben is. Nyáron majdnem három hónapig tartott a forgatás, irgalmatlanul nehéz lehetett mindenkit összeszervezni; de ez végül minket, színészeket is érintett, mert nehéz úgy dolgozni, hogy az ember esetleg egy héten csak egyszer forgat, azután a többi napon iszonyatosan izgul és arra vár, vajon a következő nap meg tud-e felelni. Bennem rengeteg szorongás volt.

A forgatás előtt volt lehetőségük próbálni?

Volt egy olvasó- és elemzőpróba, amikor Szabó elmondta, mit gondol a szerepekről és az egész regényről, és mi magunk is hozzátettük, ki kevesebbet, ki többet, a saját elemzéséből. És aztán voltak nagyobb szerepek, akik többet próbáltak, mint egy színházban, kezükben a forgatókönyvvel, elkezdték kidolgozni a jeleneteket, beszélgetni róla, gondolkodni; a kisebb szerepek, mint az enyém is, pedig a forgatás helyszínén alakultak, formálódtak.

Hol forgatott többet, műteremben vagy eredeti helyszínen?

Nekem sok helyszínen volt rövid jelenetem. Forgattam a filmbéli városházán, ami a Stefánia úti Földrajzi Intézet, egy szép szecessziós épület, és a Ferenc körúton az Iparművészeti Múzeumban. Volt egy-két stúdióbeli napom is, voltak utcák, és volt Magdaléna saját háza, egy budai bauhaus villa.

Számít, hogy eredeti helyszínen vagy műteremben forgat, vagy ha elindul a kamera, akkor már nincs különbség?

Inspiráló volt a gyönyörű épületekben forgatni.

Hogyan jellemezné Magdalénát?

Nagy benne a vágy, hogy a körülötte lévő férfiakat magába bolondítsa, és rajtuk keresztül érje el a céljait. Ő az egyik oka annak, hogy ez a nagy, sokat emlegetett szélhámosság megtörtént ebben a kisvárosban. A legtöbbet Kopjáss érzelmei által sejtünk ebből a nőből. Ő az a nő, akiről Kopjáss mindig álmodik, akivel igazából el tudná képzelni az életét, akire vágyik.

Kopjássnál fontosak az álmok, az irracionális vágyak. Magdalénának vannak álmai?

Arra vágyik, hogy modern legyen, tartsa a lépést a divattal, Pestre járjon. Nagyvilági álmai vannak. Festőket hivat, képek készülnek róla, írók, költők, mindenféle művészemberek fordulnak meg a házukban. Óriási társasági életet visz, pedig nincs rá pénzük.

Milyen szerepet játszik az életében Kopjáss?

Talán egy picit Magdaléna is megérintődik, egy másodpercre, pedig ha Kopjáss nem kerülne ebbe a pozícióba, valószínűleg soha észre se venné, keresztülnézne rajta, mint a film elején. De a pozíciója és a megváltozott körülményei folytán megtetszik neki a fiú.

Amikor megkapja a ruháját, a haját, a sminkjét, az segít feloldani a félelmeit?

Igen. Szakács Györgyi csinálta a ruhákat, aki nem csak Magyarországon az egyik legjobb jelmeztervező, de szerintem az egész világon a legjobbak között van. És csodaruhákat csinált mindenkinek. Amikor megláttam, mondjuk egy férfikollégámat, csodálatos selyemingekben, finom nyakkendőkkel és elképesztő öltönyökben, a legapróbb részletekig odafigyelő gondossággal felruházva, megtervezve, az egyszerűen őrületes volt. Volt olyan, hogy bejött a Sanyi egy nagyon elegáns ruhában, és nem lehetett ráismerni. Amúgy is nagyon szép, de akkor elképesztően gyönyörű volt. Az én ruháim legtöbbjét varrták, rengeteget jártam ruhapróbára, és így lassacskán hozzájuk is szoktam: a forgatáson már nem okoztak meglepetést. De a stáb minden reggel felsóhajtott a gyönyörűségtől.