Intercom Online
A történet
A produkcióról
Szereplõk
Alkotók
Fotók
Mozielõzetes
KOZMIKUS HONFOGLALÁS

Ivan Reitman rendezõ és producer ez idáig számos vígjátékot készített -legtöbbjük tipikus tinivígjáték volt: iskolában, elhagyatott erdei kunyhóban, diáktáborban, kempingben játszódott. Mostanáig ez a zsáner foglalkoztatta. Ám pályája kezdetétõl kacérkodott a gondolattal, hogy megrendezzen egy tudományos-fantasztikus vígjátékot. "Az inváziós katasztrófafilm prototípusaként méltatott Világok harca (War of the Worlds) a legkedvesebb filmjeim egyike - mondja a rendezõ. - Szerettem volna elkészíteni a saját sci-fimet, persze a magam módján: humorba ágyazva a fantasztikumot. Amikor társam, Tom Pollock kezembe nyomta Don Jakoby Evolúciójának eredeti változatát, tudtam, hogy elérkezett az idõ. A forgatókönyvben az ragadott meg, hogy a földön kívüli hatalom okosan kitalált veszéllyel fenyeget, hiszen efféle meglepetésben bármikor lehetne részünk."
Jakoby Evolúciója egyetlen egy szempontból tért el Reitman rendezõ elképzeléseitõl: hiányzott belõle a humor. Reitmant ez azonban nem tántorította el tervétõl, hogy felhasználja Jakoby mûvét, mert még a világvége hangulatban is felfedezte a komédia lehetõségét. Felkérte David Diamond és David Weissman írópárost, hogy Jakobyval karöltve módosítsák a forgatókönyvet, és oldják fel nevettetéssel a rettenetet.
Daimond és Weissman munkája nyomán ugyan a humor központi szerepet kapott a készülõ filmben, az eredeti történeten alig változtattak, s annak thriller jellege nem csorbult.
"Jó néhány sci-fiben találkozhattunk már az EVOLÚCIÓ alapötletével - mondja Tom Pollock executive producer. - Sablonosnak tûnõ szituáció: idegen civilizáció új hazát keres, célpontjuk a Föld, ez a barátságos bolygó. Hogy a Föld lakói nehogy idejekorán felfedezzék érkezésüket, álcaképp egy meteoritot választanak utazásuk eszközéül. Egyébként egyes tudósok szerint valóban létezik kozmikus honfoglalás: az élõlények vándorolnak a világegyetemben. Szerintük egykoron mi is így érkeztünk a Földre, persze akkor még mikroszkopikus méretû szerves vegyület formájában."
"Az EVOLÚCIÓ-ban a tudományos alapvetés alárendelõdik a komédia stílusjegyeinek - mondja a rendezõ. - Igyekeztem egyensúlyozni a fantasztikus és az abszurd, a valóság és a fantázia között húzódó vékony határvonalon."
Reitman kifeszítette hát kötelét humor és tudomány fölött, s kötéltáncosnak felkérte David Duchovnyt, az X-akták sztárját.
"Kihívásnak éreztem egy olyan figura megformálását, aki teljességgel lökött, ugyanakkor hiteles szakember." Duchovny ugyanis Dr. Ira Kane-t alakítja a filmben, aki elsõként fedezi fel, hogy a meteorittal élõlények érkeztek a Földre, s hogy azok hihetetlen sebességgel sokasodnak. "Ira a kormánynak dolgozott, ám kegyvesztett lett, és lefokozták tanárrá… - teszi hozzá Duchovny. - Ekkor kerül szembe élete legnagyobb felfedezésével, amely megváltoztathatná kisiklott sorsát."
Reitman nem véletlenül Duchovnyt bízta meg ezzel a szereppel, hiszen a színész eleget foglalkozott már fantasztikus jelenségekkel az X-aktákban, és humorérzékérõl is nem egyszer számot adott, többek között a Reitman rendezte Beethoven címû családi vígjátékban, illetve a "The Larry Sanders Show"-ban.
Duchovny nem kevésbé neves partnere, Orlando Jones Ira barátját és munkatársát, Harry Blockot alakítja a filmben. Harry Block geológus professzora, és a nõi röplabdacsapat edzõje. A szórakozott professzort azonban a röplabdameccsek sokkal jobban érdeklik, mint a földtan tudománya. Az õ élete is gyökeresen megváltozik, amikor Irával együtt tanulmányozni kezdi a becsapódott meteorit felszínét.
"Ira és Harry tanárként tengetik az életüket, mindketten meglehetõsen motiválatlanok - mondja Orlando Jones. - Várják, hogy egyszer csak történjen valami, ami felrázza õket. Izgatottak és boldogok lesznek, amikor felfedezik a meteoriton az idegen lények nyomát. Persze hamar rá kell jönniük, hogy ez nem csupán saját életükbe hoz változást, de végveszéllyel fenyegeti az egész Földet."
Daniel Goldberg producer szerint Duchovny és Jones szempillantás alatt összebarátkoztak. "Másodszori találkozásukkor el is mentek sörözni, és ha jól tudom, egy hét után már meglátogatták egymás otthonát. Ez a hirtelen támadt rajongás nekünk éppen kapóra jött, mert a filmben Ira és Harry õsidõk óta barátok."
És valóban, a páros minden bohóckodásra lehetõséget adó momentumot megragadott a forgatások során. Így saját improvizációjukkal és ötleteikkel gazdagították a forgatókönyvet. "Eleinte csak ugratni akartuk Ivant (Reitman), folyton feszegettük a határokat - meséli Dichovny. - Elõfordult, hogy egy-egy poén után odajött hozzánk, és azt mondta, állítsuk le magunkat, mert túlzásba visszük a dolgot. De mi azért újra meg újra próbálkoztunk, és más alkalmakkor Ivan mindent ránk hagyott. Forgatáson ilyen jól még sosem éreztem magam."
Jones, aki szerint Reitman a valaha alkotott legnagyszerûbb vígjátékrendezõk egyike, hozzáteszi, hogy azért ezek az ugratások cseppet sem voltak a rendezõ ellenére: "Elõfordult, hogy egy-egy jelenet felvétele után Reitman könnyezve a nevetéstõl azt mondta, hogy "jó, akkor most vegyük fel újra, de meg ne próbáljátok még egyszer elsütni a poént". Hiába nevetett velünk, valahol belül, a rendezõi énje jelezte, hogy az adott vicc nem illik a jelenetbe. Mindig higgadt és következetes tud maradni - ez teszi õt kiváló rendezõvé."
Annak, hogy Duchovny és Jones ennyire a kreativitásukkal dolgoztak, hátránya is volt, eleinte kissé elnyomták a náluk jóval fiatalabb és gyakorlatlanabb Sean William Scottot. "Úgy festettek együtt, mint két idõsebb testvér az öccsükkel - mondja Goldberg producer -, folyton ugratták Scottot, aki végül is hozzászokott ehhez, és felvette a tempójukat."
Scott a szerencsétlen tûzoltófiút, Wayne-t alakítja, akit majdhogynem eltalál az Arizona kietlen földjére becsapódó meteorit. Az idegenek megjelenése értelmet ad az õ céltalan életének is. "Wayne nem túl eszes és nem túl bátor, de hatalmas szíve van - mondja Scott. - Talán életében elõször cselekszik valami értelmeset, valami nemeset, amikor csatlakozik Irához és Harryhoz, hogy szembeszálljon az idegenekkel, és megmentse a Földet." A színész hozzáteszi, hogy elõször kapott olyan szerepet, amelyben nem kamaszt, hanem felnõttet kell játszania: "Épp ideje volt, hogy felnõttként kezeljenek. Úgy érzem, kissé kezdett már szorítani a tinédzser-ruha."

KELLEMES VILÁGVÉGÉT!

A fiúk tehát meg akarják menteni a világot a saját erejükbõl, de természetesen nem sokáig maradhat rejtve a rettenetes titok. Hamarosan feltûnik egy csinos járványügyi szakértõ, akit a kétszer Oscar-díjra jelölt Julianne Moore játszik. Allison kezdetben egyenrangú félként kezeli Irát, mivel az tekintélyes szakmai múltat mondhat magáénak, ám rá kell döbbennie, hogy a férfi és társai ki akarják sajátítani a kutatást. Csakhogy megtalálta a zsák a foltját: Allison szintén kissé ügyefogyott tudós. "Bájos jelenség: folyton csetlik-botlik. Jól kiegészíti a társaságot - mondja Moore. - Efféle figurát korábban még sosem játszottam, és a Hannibal után üdítõen hatott rám ez a szerep."
A színészek mellett Reitman számos nagyszerû szakembert meghívott az EVOLÚCIÓ stábjába. Az idegenbõl érkezett lények megalkotója, Phil Tippet a vizuális effektek egyik legnevesebb szakértõje. Többek között õ készítette el a Jurrasic Park dinoszauruszait is. "Több tucat sajátos élõlény felvázoltunk Phillel, mígnem ráakadtunk a véglegesre - meséli Reitman. - Ezek között számtalan olyan lény szerepelt, amely valóban létezett, de kihalt az evolúció során. Egysejtûeket, többsejtûeket, amõbákat, férgeket, különbözõ csúszómászókat, madarakat és emlõsöket válogattunk, míg meg nem találtuk a film atmoszférájának legmegfelelõbbeket. Phil imádja a munkáját, élvezet volt látni, amint elképzeli, majd létrehozza sajátos teremtményeit.
Sokan csodálkoztak, amikor megtudták, hogy átnyergeltem az inváziós katasztrófafilm mûfajára. Azt válaszolom nekik, hogy ki akartam próbálni, hogyan mûködik a humor a félelem árnyékában. Márpedig, mint tudjuk, a leghatalmasabb rettenetet az ismeretlen okozza. A végtelen világûr, egyáltalán a végtelenség a legfelfoghatatlanabb dolgok egyike - mondja Reitman. - Értelmünkkel aligha hódítható meg, csak a képzelet indulhat gyarmatosító utakra az ûrbe. Mostanáig azt találtam mulatságosnak, ha valaki túlságosan hétköznapi módon él: eddig az otthon maradók foglalkoztattak. Ám ettõl most sem tértem el teljesen, filmem emberi szereplõit csak a vég fenyegetése képes kiragadni szürke hétköznapjaikból."