A Keeping the Faith ötlete évekkel ezelőtt fogant meg Stuart Blumberg agyában, mikor a fiatal dráma- és tévéjátékíró éppen téma után kutatott egy könyvesboltban. "Kezembe került egy viccgyűjtemény, telis-tele papokról és rabbikról szóló viccel, és bár éktelen butaság volt az egész, arra gondoltam, ezt a témát még soha senki nem dolgozta fel" - meséli Blumberg, aki egyetemi évei óta folyamatos munkakapcsolatban áll Edward Nortonnal. Blumberg azonnal felvetette az ötletet a fiatal színésznek. Norton, aki akkor éppen az Amerikai história X című produkcióban vett részt - e munkája kapcsán jelölték egyébként másodszor Oscar-díjra -, fellelkesült az ötlet hallatán. Blumberg 1997 júniusára kidolgozta a történet vázlatát a papról és a rabbiról, akiket szoros barátság fűz egymáshoz. "A Jules és Jim és a Broadcast News jutott róla eszembe, mind a kettő szerelmi háromszögről szóló, kitűnő film - mondja Edward Norton. - Mégis, ez valahogy bizarrabbnak tűnt a számomra, valami olyasminek, amilyet azelőtt sohasem láttam." Noha a film főszereplői, a pap és a rabbi átlagosnak kevéssé mondható hivatást űznek, Blumberg forgatókönyve mégis két, teljesen hétköznapi fiatalembert ábrázolt. "Azokat a figurákat szeretem, akik - legyenek bár különösek is a néző szemében - az általános emberit villantják fel, mely megszólítja, megérinti és magával ragadja a közönséget; pontosan ettől a "de hiszen éppen olyan, mint én" élménytől lesz hiteles a figura és maga a film - magyarázza Edward Norton, aki, mint mondja, a forgatókönyv olvasása közben magára ismert e három szereplőben. - A három filmbéli figurában fiatalos energiák feszülnek, sajátos idealizmus fűti őket, és miközben sok mindent elértek, kissé önhittekké is váltak. Bizonyos dolgokat kezdtek magától értetődőnek venni magukkal kapcsolatban, ami szükségszerűen konfliktusokhoz vezet - folytatja Norton. - A film e három ember folyamatos összeütközéseiről szól, akik furcsamód egyre közelebb kerülnek egymáshoz, miközben kölcsönösen meg is szabadítják egymást elbizakodottságuktól." Mikor Blumberg és Norton közös munkája nyomán lassanként elkészült a forgatókönyv, a két fiatal művész elhatározta, hogy a történet megfilmesítésének produceri feladatait is együtt végzik majd. Norton emellett örömmel vállalta el Brian Finn atya szerepét is. Edward Norton, akinek nevét a Legbelső félelem című film tette ismertté (kitűnő alakításáért egyébként Oscar-díjra is jelölték), nem véletlenül kapott két kézzel a lehetőség után, hogy végre romantikus vígjátékban is kipróbálhassa magát. "Arra gondoltam, hogy ez egészen más jellegű szerep, mint amilyeneket azelőtt játszottam - mondja a színész, aki közvetlenül a Keeping the Faith előtt a "Fight Club" című filmet forgatta David Fincher rendezővel. - Nem szívesen játszom olyan figurát, aki sok tekintetben hasonlít hozzám. Inkább vonzanak az olyan szerepek, melyekhez menni kell, kutakodni kell új élmények, tapasztalatok után." "Amióta csak ismerem, vérbeli komikusnak tartom" - teszi hozzá Blumberg, aki korábban Nortonnal közösen rendezett és mutatott be egy rögtönzött vígjátékot. A forgatókönyvíró, mint elmondja, meg volt győződve róla, hogy Norton tökéletes lesz a tehetséges, ám még romlatlanul naiv és szeretetreméltó Brian szerepére. "A filmbéli Brian lelkész, aki csodálatos elkötelezettséggel, nem mindennapi küldetéstudattal gyakorolja kihívásokkal teli hivatását - folytatja Blumberg. - Anna felbukkanása azonban új, eddig ismeretlen helyzetbe sodorja: szembe kell szállnia a kísértéssel, legyőzve önmagát, ami jóval nehezebb feladat, mint papi hivatásának sürgető kötelességei." Norton a forgatókönyvírás közben döntötte el, hogy meg is rendezi a filmet. Vállalkozása természetesen nem előzmények nélkül való pályáján, korábban több sikeres színházi előadást hozott tető alá, így joggal érezhette úgy, hogy felkészült a film művészi kihívásaira. "Ahhoz képest, milyen rövid ideje vagyok a pályán, számos hihetetlenül termékeny rendezővel dolgoztam már együtt, és bizton állíthatom, valamennyiükben kiváló mesteremre akadtam" - magyarázza Norton, akit fiatal kora ellenére olyan élő legendákkal hozott össze a sors, mint Woody Allen, Milos Forman vagy éppen David Fincher. "Mindegyikük ugyanazt mondta: ha az ember úgy érzi, minden vágya, hogy filmet rendezzen, ne habozzon, ragadja meg az első adandó lehetőséget, és gondolkodás nélkül vágjon bele a dologba" - teszi hozzá, majd megvallja: noha művészi szempontból biztos volt a dolgában, egy tapasztalt, sokat látott társ nélkül nem mert volna vállalkozni a feladatra. Felkereste hát barátját, Hawk Koch producert, a filmes szakma nagy öregjét, aki ötven filmmel a háta mögött ma a szórakoztatóipar igazi veteránjának számít. "Blumberg és én úgy gondoltuk, szükségünk vagy egy tapasztalt producerre, aki mindenben melletünk áll - meséli Norton. - Hawk egyike azon keveseknek, akik a produceri munka minden területén otthonosan mozognak: nemcsak pénzügyileg menedzselik a filmet, de kreativitásukkal, találékonyságukkal, ötletekkel is segítik a produkció létrejöttét."A harmincas, negyvenes évek klasszikus vígjátéki hagyományaira építkező filmterv a maga bonyolult, de rendkívül eleven dialógusaival és karaktereivel mély benyomást tett a producerre. "Edward és Stuart a mindannyiunk által oly kedvelt és nagyra tartott régi filmek stílusában akart mozit csinálni - veszi át a szót Koch. - Rólam köztudott, hogy élek-halok a romantikus vígjátékokért, de nemcsak emiatt rajongtam ezért a történetért." Koch volt a producere Norton első filmjének, a Legbelső félelem-nek; szoros barátság szövődött közöttük, olyannyira, hogy a veterán filmes azóta is nyomon követi fiatal színész pályafutását, sikereit. "Mikor először találkoztunk a Legbelső félelem próbafelvételén, egy ideges, riadt kis kölyköt láttam magam előtt - nevet Koch. - Még nagyon zöldfülű volt, de már akkor is kiemelkedően tehetségesnek tűnt, olyannak, aki sokat tud a filmezésről, mégis idegesítően sokat kérdez, mert minden tudni akar." Koch, aki több elsőfilmes rendező, köztük Warren Beatty, Paul Mazursky és Peter Fonda debütálásánál bábáskodott, biztos volt benne, hogy Norton képes lesz rendezőként, szereplőként és producerként is megállni a helyét. "Felkészültebb volt, mint bármelyik elsőfilmes, akivel valaha együtt dolgoztam" - ismeri el Koch. Ezután elküldték a forgatókönyvet Roger Birnbaumnak és Gary Barbernek, a Spyglass Entertainment alapítóinak. "Jól emlékszem, szerdai nap volt, mikor elküldtük az anyagot Rogernek és Garynek. Csütörtök reggel már hívták is Nortont, és közölték vele, hogy meg akarják csinálni a filmet" - meséli Koch. "Első olvasásra az tűnt fel, milyen mulatságos is a történet; később, ahogy ízlelgettük és beszélgettünk róla, vált nyilvánvalóvá, hogy a humor mögött az érzelmek mérhetetlen gazdagsága húzódik meg, ami szerintem - és ez meggyőződésem - az egyetlen ok, amiért az emberek bemennek a moziba." A Spyglass producereiben a kezdet kezdetén felmerült a kétség, vajon Norton képes lesz-e egy személyben rendezni, főszerepet játszani, sőt még a produkció háttérmunkálataiban is komoly részt vállani. "Eleinte nem tudtunk elsiklani a tény fölött, hogy Norton elsősorban színész, és csak másodsorban rendező - magyarázza Birnbaum. - Aztán, mikor láttuk, milyen tökéletes és megalapozott rendezői koncepcióval rendelkezik, ráadásul milyen különleges nézőpontból igyekszik bemutatni ezt az önmagában sem mindennapi helyzetet, szertefoszlott minden kétségünk és félelmünk." A szereplők kiválasztásánál Birnbaum és Barber abszolút szabad kezett adott Nortonnak és Kochnak. "Edward, aki szerintem az Amerikában ma működő fiatal színészek egyik legtehetségesebbike, bámulatos körültekintéssel végezte a szereplőválogatást. Egyetlen döntését sem kérdőjeleztük meg, oly meggyőző volt az eredmény" - mondja Birnbaum. A filmkészítők Jacob Schram, a munkájában és a magánéletében is igényes, magával szemben kissé maximalista Upper West Side-i rabbi szerepére Ben Stillert, az igen népszerű, fiatal színészt szemelték ki, aki nemrégiben a Keresd a nőt (There's Something About Mary) című vígjátékban aratott fergeteges sikert. "Jake szerepében komoly drámai pillanatok és apróbb helyzetkomikumok váltják egymást - jegyzi meg Norton. - Olyan színészt kerestem, aki képes sikeresen ötvözni és egyensúlyban tartani a figura drámai és komikus aspektusait. Azonnal Stiller jutott az eszembe." "Ben intelligenciát, finomságot és a komikusi képességek lenyűgöző színgazdagságát viszi bele a szerepbe - a rabbi szerepébe, aki a vallásos elhivatottság, a küldetéstudat és a lány iránti bimbózó szerelem profanitása között hányódik" - magyarázza Blumberg. Edward Norton felhívta hát Ben Stillert, és elküldte neki a forgatókönyvet. "Ben elolvasta az anyagot, majd azonnal visszahívta Edwardot. Mindössze ennyit mondott: "OK., benne vagyok." - meséli Koch. - Azt hiszem, nem akad ma olyan színész Amerikában, aki ne ismerné el Edward kiemelkedő tehetségét, és ne szeretne együtt dolgozni vele." Ám Stiller valami olyasmit is meglátott Nortonban, ami talán kevesek előtt ismert. "Edwardot általában komoly, drámai színésznek tartják - mondja Stiller -, én azonban tudom, hogy a lelke mélyén a komédia igazi nagy rajongója. Pontosan tudta, mit akar ezzel a filmmel, és azt maradéktalanul meg is csinálta." Stillert leginkább a két fiatalember barátságának motívuma és persze a rabbi figurája érdekelte. "Soha életemben nem játszottam még rabbit - vallja meg a színész, aki örült a gondolatnak, hogy e munka révén visszatalálhat zsidó gyökereihez. - Mindig is jó érzéssel tölt el, ha eszembe jutnak azok az idők, mikor gyerekfejjel zsinagógába jártam. Élesen élnek bennem ezek az emlékek, a szertartások légköre, a szakralitás védelme, mely kiemel a mindennapokból. A film azonban mégsem erről, sokkal inkább az emberi kapcsolatokról szól" - nyugtázza Stiller. Anna, Jake és Brian gyermekkori játszótársa szerepére számos jelölt közül választották ki a legmegfelelőbbet, a "Dharma and Grey" című film újdonsűlt sztárját, a szépséges Jenna Elfmant. Akárcsak Stiller, a fiatal színésznő is égett a vágytól, hogy közreműködhessen Norton rendezői debütálásában. "Edward fantasztikus - mondja Elfman. - Tudtam, hogy rengeteget fogok tanulni a közös munkából." "Mikor Jenna belépett a terembe, egymásra néztünk, és így szóltunk: "Ez igen! Kiköpött Anna!" - emlékszik vissza Blumberg. - Jennában megvan az a káprázatos kisugárzás, mely oly vonzóvá teszi a figurát. Elegáns, kedves, talpraesett, de tud igazán sebezhető és érzékeny is lenni." Nortonra mély benyomást tett a fiatal színésznő. "Carole Lombardra, Lucille Ballra és Kate Hepburnre emlékeztetett - mondja. - Ők egytől egyig gyönyörű nők és vérbeli komédiások." "A forgatókönyv azokat a régi, klasszikus filmeket juttatta eszembe, melyekért kislány korom óta rajongok - magyarázza Elfman, miért is örült annyira Anna szerepének. - Anna csodálatos módon egyesíti magában az időtlen és a modern női értékeket; valójában ez az, ami lenyűgözött engem. Sokat tanultam a szerepből, ebben biztos vagyok." Anna figurája merőben más jellegű színészi megoldásokat kívánt, mint a "Dharma", az a szerep, mely nemcsak ismertséget, de Golden Globe- és Emmy-díj-jelölést is hozott a számára. "Anna megformálása különleges feladatnak ígérkezett - folytatja Elfman. - A lány rátermett, ügyes, nagyon jól csinálja, amit csinál, éppen úgy, mint Jake és Brian. Mindhárman fiatalok, tehetségesek és persze pimaszok, amin nincs mit csodálkozni, hisz ez általában együtt ját a sikerrel." "Azt hiszem - veszi át a szót Blumberg -, ennek a gyönyörű nőnek vissza kell térnie New Yorkba, hogy végre megértse: ha más dolgok is belépnek az életébe - barátok, szerelem, lelki élet -, attól kezdve ezekért és csak ezekért érdemes dolgoznia." A filmkészítők a történet mellékszereplőit is igyekeztek a színészvilág elismert és kiváló képviselői köréből választani. Jake tyúkanyólelkű édeanyját, Ruth-t Anne Bancroft alakítja. "Anne nagyszerű. Nagy szerencsének tartom, hogy sikerült megszereznünk. Egyébként egy kicsit féltünk tőle, ezt be kell vallanom, jóllehet mindannyian nagyon szeretjük őt - mondja az elsőfilmes rendező az Oscar-díjas színésznőről. Lewis-t, Jake rabbitársát Eli Wallach játssza. "Lewis rabbi az örök békítő - magyarázza Wallach a figurát, aki megpróbál egyensúlyozni és közvetíteni a hagyományokhoz kevésbé ragaszkodó, fiatal rabbi és a hitközség ortodox tagjai között. - Én vezettem be Jake-et a közösségbe, ezért felelősséget érzek iránta." Ben Stillert boldoggá tette a tudat, hogy együtt dolgozhat Elivel, azzal a színésszel, akit gyermekkora óta családja közeli barátjaként szeret és tisztel. "Együtt játszani valakivel, akit annyi nagyszerű filmben láttam, mindennél jobban lelkesít. - lelkendezik Stiller. - A folytonosság nagyszerű érzetét kelti, ami különösen motiváló légkört teremt a munkához." A film parádés színészgárdájában olyan kiválóságokat találunk még, mint a Tony-díjas Ron Ritkint, valamint az újdonsűlt Emmy-díjas Holland Taylort, aki a "The Practice" című filmben nyújtott alakításáért kapta e jeles elismerést. A kisebb szerepekben főként olyan színészeket láthatunk, akik így vagy úgy, de már dolgoztak együtt Nortonnal. Donna Hanover, akit a New York-iak a helyi televízióból ismerhetnek, és aki egyébként Rudolph Giuliani polgármester felesége, Norton partnere volt a Larry Flynt - A provokátor című filmben. A film rendezője, az Oscar-díjas Milos Forman játssza Havel atyát, Brian felettesét és bizalmasát. "Direkt neki írtuk a szerepet - árulja el Norton. - Olyasvalakire gondoltam, aki az életben is kicsit a mentorom, afféle tanácsadóm. Hát Milos ilyen. Megmutattam neki a szerepet, megnyugtattam, hogy mindössze négy napot kérek, és hogy amúgy sincs más választása." Végül maga Stuart Blumberg tűnik fel Anna munkatársa és csodálója, Len komikus szerepében. A Ég velünk című produkciót New Yorkban forgatták; a jelenetek többsége, akárcsak a forgatókönyvben, a manhattani Upper West Side-on játszódik. A filmkészítők a helyszínek kiválasztásánál mindvégig arra törekedtek, hogy New York teljes nyári pompájában jelenjen meg a vásznon; nem véletlen hát, hogy az átlagosnál csaknem kétszer annyi forgatási helyszínen dolgoztak. "A főszereplő maga a város, ezért szerettük volna, ha a film nemcsak felvillantja, de egyszersmind dicsőíti is New York valódi szépségét" - magyarázza Hawk Hock producer. Ez az oka annak, hogy az általános gyakorlattal szemben nem csupán a külső felvételeknél, hanem a belső jelenetek mindegyikénél valódi helyszíneket használtak. Wynn P. Thomas látványtervező célja az volt, hogy olyan világot mutasson be, mely reflektál a két főszereplő, Jacob Schram rabbi és Brian Finn atya minden rezdülésére. "Edward Norton koncepciójának megfelelően arra törekedtem, hogy a látvány nagyon is mai legyen, hisz vallási meggyőződésük ellenére e két férfi nagyon is modern, eleven és vibráló személyiség" - mondja Thomas, aki kiváló ismerője a városnak, hisz pályafutása során több ízben forgatott már New Yorkban. A film vallási vonulatának hitelessége érdekében a filmkészítők szakértők bevonásával dolgoztak: a vallásos jelenetek kidolgozásánál és a színészek felkészítésénél két modern szemléletű lelkész, Hillel Norry rabbi és John Duffel atya szakértelmére támaszkodtak. Stiller a forgatást megelőzően hosszú időt töltött Norry rabbi társaságában, részt vett munkájában, miközben alaposan megfigyelhette a hitközség tagjaival való kapcsolattartásának minden apró részletét. "Nagyon érdekes tapasztalatokat szereztem ez alatt a pár hét alatt - meséli Stiller. - Elképzelésem sem volt például, hogyan is telik egy rabbi napja; hogy találkozhat-e gójokkal, vagy mondjuk randizhat-e zsidó lányokkal..." Eközben persze Edward Norton sem tétlenkedett: részt vett John Duffel atya miséin, a hívekkel való találkozásain, hogy közvetlen közelről szerezhessen benyomásokat a papi hivatásról. Noha New York lenyűgöző szépségű templomok és zsinagógák százaival büszkélkedhet, a filmkészítők, ragaszkodva a forgatókönyvhöz, kizárólag Upper West Side-i helyszíneken dolgoztak. "Szándékosan választottunk környékbeli templomokat és zsinagógákat - magyarázza Wynn P. Thomas látványtervező -, hogy a film híven tükrözze a gazdag kultúrájáról és etnikai sokszínűségéről híres Upper West Side sajátos hangulatát."