Danny Boyle, a Trainspotting és a Sekély sírhant (Shallow Grave) rendezőjének figyelmét egy ismerőse hívta fel a könyvre. "Teljesen elbűvölt az, ahogyan az ismerősöm a szigetről és titkos lakóinak életéről beszélt. Mind a történet, mind a könyv sikere abban rejlik, hogy a szereplők láncszemekként szólalnak meg. Arra törekedtünk, hogy ezt a filmet elhatároljuk A legyek urától (Lord of the Flies), amelyhez "A part"-ot alaptalanul hasonlították. Alex Garland regénye a modern élet csodálatos parabolája: a természetet félreismerjük, ha azt hisszük, hogy szépen beletáncolhatunk, vagy hogy saját szánk íze szerint változtathatjuk meg. A film természetesen nem a primitivizmusról szól. A szigetlakók egy roppant sokrétű és fejlett világban élnek. Az erőszak nem valami ősi ösztönből táplálkozik, hanem azokból a nagyon bonyolult ingerekből, melyek körülvesznek bennünket még egy trópusi paradicsomban is."

Az, ahogyan a történet az édenkertről való elképzelésünket ábrázolja, szintén roppant érdekes volt. "Az édenkert iránti vágyakozás sokunk lelkében ott gyökerezik - mondja Boyle. - Ám az a gond a paradicsommal, hogy az csak a természeté. A szereplők, akik azt hiszik, hogy a part az édenkert, nem akarják, hogy mások is részesüljenek ebben és tönkretegyék a földjüket. Azt szeretnék, ha csak az övéké maradna. És amikor újonnan érkezettek fenyegetik őket az ottlétükkel, természetesen mindent megtesznek annak érdekében, hogy megvédjék az édenkertet akár erőszakkal is - ez a történet egyik legérdekesebb pontja."

Andrew Macdonald, a producer és John Hodge, a forgatókönyvíró ugyanilyen lelkesedéssel fogadták a regényt. Macdonaldék olyan történetet kerestek, mely nem kötődik egy bizonyos országhoz vagy világrészhez, és szerintük Garland könyve pont ilyen. "A regénynek nagyon érdekes a kiindulópontja, a főhős pedig lebilincselően összetett személyiség, aki olyan körülmények között találja magát, melyek felfedik erkölcsi bizonytalanságát - mondja Hodge. - A történetet akár egy szólás szemléltetéseként is fel lehet fogni: az ördög nem alszik. Hiszen az emberek a szigeten nem tudják magukat elfoglalni. Nincsenek általánosan elfogadott erkölcsi normák, így aztán mindenféle kellemetlenség bekövetkezik."

Boyle és Macdonald kapcsolatba léptek Garlanddel, hogy a könyv megfilmesítésének jogát megkaphassák. Szerencséjükre Alex Garlandnek nagyon tetszett a Trainspotting, amelyet Boyle rendezett és Macdonald írt filmre: "A Sekély sírhant és a Trainspotting után az volt a benyomásom, hogy éppen ez a csapat tudná jól megfilmesíteni a regényt."

Boyle, Macdonald és Hodge elutazott Thaiföldre, egyrészt hogy felmérjék a helyszínt, másrészt hogy megismerjék azt az országot, amelyben a történet játszódik. A regénybeli Richardhoz hasonlóan, ők is főleg hátizsákkal voltak úton; elmentek Bangkokba, Ko Samuira, Kho Panganra, Ko Taora, Phuketra és a Phi Phi-szigetekre. Az út nagyon tanulságos volt. "Lenyűgöző volt az ország, főleg ha a filmre gondoltam - mondja Hodges. - Érdekelt, hogyan hatott a nyugati turizmus Thaiföldre és az ott lakókra. Megdöbbentett, hogy milyen felületes mindaz, amit nyugati módra átformáltak, és hogy minden ilyen felszín alatt ott rejtőzik a roppant erős thai kultúra."

Míg Hodge hazájában hozzáfogott a forgatókönyv megírásához, Boyle és Macdonald tovább kereste a helyszíneket. Ausztráliában, a Fülöp-szigeteken, Sri Lankán, a Seychelle-szigeteken és Malajziában is jártak, mielőtt visszatértek volna Thaiföldre. Egy olyan édenkertet kerestek, amilyenre általában a turisták vágynak, de amely kívülesik az átlagos utazó úticélján.

Phuket mellett rábukkantak egy kis szigetre, Phi Phi Lére. Macdonald így emlékszik: "Az volt a legideálisabb a szigetben, hogy a partot egy sziklafal védte a tengertől, a lagúna pedig gyönyörű volt. A partot eléggé elhanyagolták, de nagyon finom fehér homok takarta."

Miután a díszlettervező és kollégái alaposan felmérték a terepet, úgy döntöttek, hogy engedélyt kérnek 100 kókuszpálma ültetésére a homokdűnék mögött, illetve két dűne sekélyesítésére, hogy ezek mögül, a tengerre nézve tudjanak forgatni. A Thaiföldi Királyi Erdészet megadta az engedélyt, avval a feltétellel, hogy a filmforgatás befejezése után a készítőknek vissza kell állítani az eredeti állapotot. A forgatáson, majd a helyreállítások alatt is az Erdészet szakértője felügyeli a munkát.

Boyle és Macdonald, miután megtalálta a helyszínt és a forgatókönyv is elkészült, a szereposztással kezdtek el foglalkozni. Noha Garland regényében Richard brit, a film készítői amerikai színészt akartak felkérni a szerepre, hogy a történet országhatároktól való függetlenségét hangsúlyozzák. Amikor Boyle és Macdonald New Yorkban találkoztak Leonardo DiCaprióval és együtt hangosan felolvasták a forgatókönyvet, egyértelmű lett, hogy DiCaprio tökéletesen tudná alakítani Richardot. Boyle szerint DiCaprio elbűvölő színész, friss, eredeti és tele ötlettel. "Ízlése - ha tagadja is - elég európai, úgyhogy igenis vonzotta egy teljesen jellemgyenge hős alakítása. Richard maga is titokzatossá válik: teljesen elszakad az otthonától, majd a sziget közösségétől is, csak saját magára támaszkodhat, egészen kizárja magát az embertársak köréből - tulajdonképpen a part és a sziget egy szélsőséges létformáját valósítja meg."

A Titanic után DiCaprio közel egy évet várt arra, hogy újra kamerák elé álljon, ugyanis egy olyan szerepet szeretett volna, amely érzelmileg közel áll hozzá - elmondása szerint A part és Richard alakja azonnal megfogta. "Mivel Richard a digitális információ gyermeke, soha nem volt arra szüksége, hogy igazi érzései legyenek. Azért utazik el mégis Thaiföldre, hogy valami igazit találjon az életben. Richard szüntelenül mélyebb benyomásokat keres."

Alex Garland regényében, Richard fantáziálásaiban fontos szerepet játszik az Apokalipszis most című film. A filmet, melyet 1979-ben Francis Ford Coppola rendezett a vietnámi háborúról, Boyle mintegy Richard belső utazásának vonatkoztatásaként használja. Szerinte mind az Apokalipszis most, mind A part szereplői valakit vagy valamit keresnek, válaszokra várnak. Amivel aztán mindannyiuknak szembe kell nézniük, az saját lelkük sötétsége. Boyle szerint "amikor a szigetet kívülről fenyegetik, Richardot nem csak a betolakodók foglalkoztatják, hanem kiélheti az Apokalipszis mostot idéző fantáziáit. Amikor az őserdőkben botladoztunk, hogy megfelelő helyszínt találjunk, a vietnámi háború hangjai és képei kísértettek - igaz annak egy hollywoodi változata. Richard szentül hisz abban, hogy valahol a világban megtalálja a választ, egyfajta kinyilatkoztatást. Ez, persze, képtelenség. Egy thai farmer az, aki kimondja: ez az ő földje, és ha a sziget közössége csak azért foglalja el, hogy fantáziálását kiélhesse, akkor nagyot téved."

Mielőtt Richardot teljesen rabul ejtik ezek a fantáziaképek, szembesül a különös közösség tagjaival. A szigetlakók nem hivatalos vezetője Sal (Tilda Swinton), aki ügyesen irányítja a szigetlakók életét, és aki kényesen felügyel arra, hogy a sziget léte titokban maradjon.

Boyle így írja le Sal alakját: "Salben meg kellett lennie annak a tekintélynek, melynek segítségével az embereket hatalmában tarthatja. Úgy gondoltuk, hogy Tilda Swintonban benne rejlik ez az erő." Swinton nem sokkal a forgatások megkezdése előtt adott életet egy ikerpárnak, és lenyűgözte a film készítőinek lelkesedése: "A könyvet magát nem olvastam, de Danny és Andrew teljesen meggyőzött, mikor eljött Skóciába, hogy felkérjen a szerepre."

Richard két útitársát, Francoise és Etienne szerepét játszó két színész, Virginie Ledoyen és Guillaume Canet Franciaországból érkezett. Francoise-hoz Richardot különös vonzerő köti, ami egyik oka lesz annak, hogy elbukik. Etienne, Francoise barátja marad egyedül a szigeten, aki hű marad erkölcsi normáihoz. Danny Boyle szerint Virginie és Guillaume kiváló fiatal színészek: "Nagyon örültem annak, hogy pompásan tudnak dolgozni Franciaországon kívül is, úgy, hogy nem a saját nyelvüket használhatják, s mégis képesek meggyőzően szerepelni erős érzelmi telítettségű jelenetekben." Ledoyen felkérése a szerepre izgalmas történet: Boyle filmjei forgatása előtt mindig összeállít egy albumot, melybe olyan képeket gyűjt össze, amelyek megfelelnek a szereplőkről vagy helyszínekről kialakított elképzeléseinek. Többek között beragasztott egy fényképet, amely a leendő Francoise-t volt hivatott ábrázolni. Véletlenül azonban kiderült, hogy ez a bizonyos fotó éppenséggel Virginie Ledoyen-ről készült, akit akkor Boyle még nem is ismert.

Ledoyen roppant lelkesedéssel várta, hogy először szerepeljen egy nagyobb stúdióprodukcióban, ám a Danny Boyle-lal való együttműködés még inkább vonzotta: "Danny filmjei megdöbbentőek és a nézőre mély benyomást tesznek. Nagy kihívás volt számomra egy angol nyelvű szerepet eljátszani, de az is izgalmas volt, hogy ez az első, nem francia filmem, melynek egy angol a rendezője, és egy tehetséges amerikai színész a főszereplője, ráadásul számos más nemzetből való kollégával is együtt dolgozhattam. Mindez valami különös, energiával telített atmoszférát teremtett, melyet eddig még nem tapasztaltam sehol."

Canet, mihelyt meghívták a meghallgatásra, elolvasta Garland könyvét, mely nagyon tetszett neki, és roppant megtisztelőnek érezte a szerepre való felkérést, mert nagyra értékeli Boyle filmjeit.

Robert Carlyle szerepe kicsi, de kulcsfontosságú, hiszen az ő térképe készteti Richardékat arra, hogy útra keljenek. "Mindenképpen Carlyle-nak akartam adni a szerepet - mondja Boyle, akivel Carlyle együtt dolgozott a Trainspottingban. - Robert nagyon rémisztő és megbabonázó tud lenni, a lehető legalkalmasabb színész Daffy szerepére, aki egy teljesen tönkrement és rögeszmés alak."

A film készítői a mellékszereplőket a lehető legtöbb nemzet közül válogatták: svéd, finn, horvát, német, francia, belga, osztrák, dél-afrikai és holland színészek játsszák ezeket. Statisztaként több mint ezer thaiföldit szerződtettek.

A thaiföldi forgatások mellett, Boyle egy sor más tevékenységet sajátíttatott el színészeivel: meg kellett tanulniuk halászni, zöldséget termeszteni, ácsmunkákat végezni, főzni, jól úszni, illetve nyelvórákra járni. "Azt szerettem volna, ha a színészek minden olyan alapképességet elsajátítanának, mely szükséges ahhoz, hogy egy szigeten meg tudjanak élni, azaz tényleg az legyen a néző benyomása, hogy a színészek tudják, mit miért csinálnak. Ez idő alatt én magam is sokat tudtam meg a színészekről, a csoport lélektanáról, sőt ezek a tapasztalatok néhol vissza is tükröződnek a filmben."

Hasonló körültekintéssel válogatta ki Boyle a film forgatóit: Darius Khondji, az operatőr, akivel Boyle most dolgozott először együtt, és Andrew McAlpine, a látványtervező, kulcsfontosságú szerepet játszottak a film elkészítésében. Fontos volt, hogy a film mélyen hasson az érzékekre, hiszen egy édenkert képét kellett felidéznie. Ebből a felfokozott érzékiségből viszont a sötétségnek kell kinőnie - addig érlelődik és erjed, míg fel nem bomlik teljesen. Boyle nagyra értékelte Khondji azon képességét, hogy ezt a folyamatot át tudja adni, ugyanakkor meg tudja tartani a nagyvárosi létmód vonásait is, melyekhez Boyle igen ragaszkodott. McAlpine már A part előtt is a legkülönbözőbb emberekkel és a legkülönbözőbb filmekben dolgozott - igazi nemzetközi látványtervezőnek lehet nevezni. Boyle szerint itt is az ragadta meg McAlpine-t, hogy kultúrák olvasztótégelyével találkozhatott. A vágóval, Masahiro Hirakubóval Boyle már dolgozott együtt Az élet sóján (A Life Less Ordinary), a Trainspottingon és a Sekély sírhanton. Hirakubo érdeme, hogy teljesen át tudja érezni a szereplők lélektanát, s így legalább olyan kreatív munkát tud végezni, mint maga az operatőr. Rachael Fleming, aki a Trainspotting és Az élet sója c. film ruháit is tervezte, A partban is olyan ruhákat készített, melyek egyszerre modernek és ugyanakkor időtlennek hatnak.
A film készítői több mint 300 kisegítőt szerződtetek, akiknek nagyobb részük thaiföldi volt. Andrew Macdonald szerint ez az első film, amely a mai Thaiföldet mutatja be, hiszen eddig csak a vietnami háborús filmeket készítették itt, úgyhogy maguknak a thaiföldi munkatársaknak is roppant izgalmas volt, hogy országukat úgymond a világ színpadán láthatják.

A forgatást Phi Phi Le szigetén kezdték el, ahova minden nap csónakokon utazott ki a stáb. A technikai felszereléseket egy hajón helyezték el, mely a part mellett horgonyzott. A Khao Yai Nemzeti Parkban filmezték a vízesésnél játszódó jeleneteket. Mivel Bangkokban számos tényező akadályozta a forgatást, a városi jeleneteket egy Krabi nevű kisvárosban vették fel.

DiCaprio szerint, noha a filmbeli helyszínek többsége a regény idillikus tereit idézi, az édenkert valódi természetét semmiféle egzotikus környezet nem tudja visszaadni: "Richard felismeri, hogy a paradicsomot az ember csakis önmagában találhatja meg. Az édenkert ugyanis nem egy távoli, idillikus hely. Nem fantázia, és nem is a következő vasútállomás. Az édenkert ott van, ahol az ember, aki saját maga keres és próbál ki olyan dolgokat, melyek boldoggá teszik." Danny Boyle abban reménykedik, hogy a nézők majd két új élménnyel térnek haza a moziból: "A film első fele egy élvezetes, romantikus és érzéki utazás, melyre sokunk vágyik, azaz maga a paradicsom. A második rész azonban leleplezi mindazokat az erkölcsi összetevőket és ellentmondásokat, melyek az édenkertről való elképzeléseinket övezik. Azt remélem, hogy a nézők egyszerre fogják élvezetes élménynek és nagy kihívásnak tekinteni a filmet."