ÍGY KÉSZÜLT A FILM

A film egyik kulcsfigurája Lowell Bergman, a "60 Minutes" producere, aki ma újságírást tanít a University of California hallgatóinak. Őt napjaink egyik legkiválóbb színésze, Al Pacino kelti életre. Az érintettek - a CBS televízió és a "60 Minutes" prominens személyiségei - nem voltak elragadtatva a film láttán, mert szerintük a film nem elég hitelesen ábrázolja az ügyben érintetteket. Különösen Mike Wallace tűnik erélytelennek, és cseppet sem mondható bátornak; ezzel szemben azzal vádolták Michael Mannt, hogy ok nélkül dicsőíti Lowell Bergmant. A rendező és Pacino viszont tiltakoztak, és hangsúlyozták, pontosan arra törekedtek, hogy elkerüljék ezt a csapdát "Számos jól sikerült Pacino-jelenet után ismétlődött meg az a helyzet, hogy egymásra néztünk és mindketten tudtuk, nem lesz úgy jó" - emlékezik a rendező.

"Világosan éreztem, hogy játszom - mondja Pacino -, olyankor inkább megismételtük az egész jelenetet." Az általa megformált Bergman erős, rámenős, de nem ragyogó figura. Tipikus agresszív szenzációhajhász, aki arra büszke, hogy ő ér elsőként a helyszínre, ő talál rá először egy témára, és arra is, hogy meg tudja védeni az informátorait. S bár Pacino a legnagyobb sztárok egyike, itt mégis jórészt "átadja a terepet" a sztori központi alakjának, a zaklatott és elgyötört Jeffrey Wigandot játszó Russell Crowe-nak.
Crowe majdnem húsz évvel fiatalabb az általa megformált figuránál, és szókimondó, felszabadult természete sem hasonlít a visszafogott és távolságtartó Jeffrey Wigandhoz. Érthető, hogy nagyon meglepődött, mikor a rendező felhívta ajánlatával. Ám négy és fél órás beszélgetésük nemcsak meggyőzte, hogy képes eljátszani ezt az embert, hanem azt is megértette, Mann miért őt válaszotta.

"Jeffrey útjait nem könnyű kiszámítani - mondja Crowe. - Nem a megszokott "népszerű hős" típus, nehéz megfejteni a motivációit. Így aztán a szerep egyre kevésbé szólt arról, hogy hány éves és milyen színű a haja, sokkal inkább az volt lényeges, hogy kicsoda ő valójában." Ennek ellenére a filmesek természetesen törekedtek a valósághűségre, megritkították és befestették a színész haját, ő maga pedig - intenzív "hízókúra" után - közel húsz kilóval súlyosabban állt a kamerák elé.

Személyes találkozóra azonban nemigen vágyott a szereplő eredetijével, az első beszélgetésre a forgatás kezdetén került csak sor, akkor is jórészt Mann folyamatos unszolására. "Ez volt az első olyan szerepem, amikor valóságos, élő embert kellett eljátszanom - mondja Crowe -, és egyszerűen nem akartam, hogy kialakuljon bennem egy olyasfajta kötelezettség érzése, hogy meg kell személyesítenem valakit…. Mikor találkoztunk, már pontosan tudtam, hogyan fogom őt eljátszani a filmen, és nem voltam kíváncsi arra, mennyire más ember lehet a valóságban. A találkozásunkkor úgy éreztem magam, mint egy kölyök. Egy sor nehéz kérdést szegeztem neki, de végül is a beszélgetésünk csak megerősítette a korábbi elképzeléseimet és sokkal magabiztosabbá tett."

A film forgatása Louisville-ben, a Kentucky Derby és a Slugger Baseball Múzeum városában kezdődött, ahol a régi Seelbach Hotel számos kulcsjelenet helyszínéül szolgált. Forgattak továbbá Wigand lakhelyén, Hursborne és Seneca Park kertvárosaiban is, valamint a DuPont Manual középiskolában, ahol azután dolgozott, hogy megvált a Brown & Williamson cégtől.

Ezek után a stáb rövid időre visszatért Los Angelesbe, itt készültek el a belső felvételek, majd tovább utaztak a Nagy Medve-tóhoz. Az itten vidéki környezet jelenítette meg Montanát, ahol Bergman az Unabomber-sztori nyomába eredt. A júliusban rögzített téli jelenetek természetesen mesterséges havat igényeltek, erről az angol Snow Business cég gondoskodott, mely két napon át dolgozott azon, hogy 15 tonnányi műhavat terítsen el a tó északi öblében.

A forgatás a kaliforniai Berkeley-ben folytatódott, ezután visszatértek Louisville-be, majd a Mississippi állambeli Pascagoula következett. A várost a Mississippi-öböl "parancsnoki hajójá"-nak is nevezik, az itteni hajóépítés, valamint petrolkémiai és halfeldolgozó ipara miatt. Itt építették fel annak a tárgyalóteremnek a díszleteit, ahol a vallomástétel megtörtént. Amikor Michael Moore, a Mississippi államügyész meglátta, meglepődve vette észre, mennyire élethű a terem, mind külső részleteiben, mind a bírósági rutin ábrázolásában.

"Ötvan vagy hatvan dohányipari ügyvéd gyűlt ott össze - mutat a terem hátsó végébe. - Néhányuk valóban rá is gyújtot és füstkarikákat fújt. Életemben nem láttam még ennél arrogánsabb társaságot. De amikor kiderült, hogy Jeffrey vallomást tesz, az összes fickó rögtön borzasztóan ideges lett."

Moore nagyra tartja a rendező alapos felkészültségét az ügyről és előzményeiről. Mikor pedig felkérték, hogy játssza el saját magát, nevetve mondta: "Azt hiszem, ettől még realisztikusabb lesz a film. Ez a per volt pályám eddigi legfontosabb munkája, s a filmben nemcsak a szórakozás lehetőségét láttam, hanem azt is, hogy kicsit újraélhettem a történteket."

Richard Scruggs is részt vett egy meghallgatáson, mert Michael Mann eredetileg őt is a szereplők között szerette volna látni. "Mann és Al Pacino voltak jelen a washingtoni "próbán" - mondja Scruggs. - Ők olvasták a párbeszédeket. Mikor végeztünk, Michael Mann a vállamra tette a kezét és azt mondta: »Dick, ez szép munka volt, de azt hiszem, mégis jobb lesz, ha egy színészre bízzuk a feladatot.«"

Scruggs nem kedvetlenedett el, és statisztának jelentkezett a tárgyalótermi jelenethez. Ő az egyik férfi, aki Dick Scruggs körül látható. Azok a jelenetek pedig, ahol Wigand elhatározásra jut a vallomástétellel kapcsolatban, ott készültek, ahol valóban megtörtént: Scruggs házában.

A stáb ezek után az alabamai Mobile felé vette az utat, hogy felvegyen egy New Orleansban játszódó éjszakai jelenetet, innen egy kisebb csapat egy elhagyatott bahamai szigetre utazott, ahová Bergmant küldik kényszerszabadságra. Filmeztek továbbá New Yorkban, többek között a CBS irodáiban, valamint Izraelben is, utóbbi a film kezdő képsoraiban tűnik fel, a libanoni jelenetekben.